A három fogfivér Óperencián innen,
Óperencián túl,
Ott, ahol a kurta farkú kismalac is túr,
Egy apró vidéknek,
Szájországnak rejtekén
Legendás tekercset talált három fogfivér.
„Ha kiállod az erőpróbát – szólt a tekercs,-
Fényed örökké ragyogni fog, szavam ne felejtsd!”
A három fivér elindult hát meglelni a helyet,
Hol a próba rájuk vár, s a ragyogás övék lehet.
Három napig vándoroltak, három határon át,
Három folyón keltek át, míg meglelték a nyomát,
Nyomát a próbának, hol egy fekete kő állt,
S egy felirat: „Ki puszta erőből repeszt sziklát, kiállta a hőspróbát.”
Az első fivér ekkor gyorsan előlépett,
„Én vagyok a legerősebb cumizás végett,
Ha én nem repesztem meg a kőkemény sziklát,
Vessetek rám követ, had’ szórjak szikrát!”
Hát nekivetemedett teljes erejéből,
De a kő nem repedt, s a koronája letört.
A második fog ekkor vígan előugrott,
„Én vagyok a legjobb, ki sok édességet hozott,
Házam cukrokban gazdag, fürödnöm sosem kell,
Ide sziklarepesztéshez az én erőm kell!”
Hát nekirugaszkodott teljes erejéből,
A kő mégsem repedt, s az ő koronája is letört.
Előlépett szerényen a harmadik fivér,
„Én nem cumizok, üregemben cukorból is kevés,
Fényem napi kétszeri mosástól hófehér,
Igaz szívből hiszem, hogy a próbához ez is elég.”
Hát nekivetemedett teljes erejéből,
S láss csodát, a fekete kőszikla kettétört.
Megszólalt egy lágy hang, rezdült sok-sok levél:
„Meglelitek a csodát, kövessétek a fényt.”
Apró fénypont ragyogott a messzeségben,
Meg is találták a csodatevőt épen.
Fehér köpenyt viselt, barátságos mosolyt,
Kesztyűje hófehér, kezében tükör volt.
„Hogy hívnak, idegen? – kérdezte a három fivér,-
Ki az, kinek víg mosolya bárhová elér?”
„Fogorvos vagyok, rendelőm mindig közel,
Fogak őrzője, ki szeretettel felel.
Meggyógyítom, fivérek, koronátokat,
S a harmadiknak adom a királyságomat.
Első fivér, tanácsom, a cumid feledd,
Helyette reggel-este tisztítsd fényedet.
Második, ki nem fürdesz, s cukormázban ülsz,
Tarts mértéket, s a rosszat fogmosással űzd.”
Ekkor mosolyogva a harmadikhoz lépett:
„Testvéreid meggyógyítom, te is őrizd fényed,
Jutalmad elnyered hát, a fényed örök marad,
Fogak között király lettél, megtartom a szavam.”
A három testvér boldogan megölelte őt,
A jóságos gyógyítót, fogaknak segítőt.
Nevetve, integetve elköszöntek tőle,
Tanácsait megfogadták, sosem féltek tőle.
Így éltek boldogan a szép Szájországban,
Melynek a harmadik fivér lett jóságos királya.
V É G E