“Egyetlen célom van csupán: Éljük meg együtt a mesét és a hagyományt”

Veti[1] egy kis sváb faluban élt szüleivel. Reggelente az árokpartra terelte éhes libáit legelni, közben gyakran énekelt:

“Ich komm vor einem Haus

Ich komm vor einem Vilivári vó

Ich komm vor einem Haus…”

Kóvi[2], a sváb legény a közelben kószált. Meghallotta az énekszót, és a hang után eredt. Amint meglátta Veti két hosszú copfját, nagyon megtetszett neki a lány. Gyakran elkísérte őt az árokpartra.

Néhány nyár után Veti szép lánnyá, Kóvi derék legénnyé serdült. Gyakran találkoztak, beszélgettek, játszottak, nevettek együtt. Kóvi mindig hazakísérte Vetit az iskolából, vitte az iskolatáskáját.

Szüleik vasárnaponként Stube-bált[3] tartottak, ahol a környék hasonló korú gyermekei, köztük Száli[4] és Hanzi[5], Veti és Kóvi unokatestvérei is szívesen táncoltak. Lórencz bácsi, a harmonikás, polkákat és keringőket játszott, a gyerekek táncoltak.

Egy szép tavaszi napon Kóvi feleségül kérte azt a lányt, akit mindig szeretett, Vetit. A templomban három vasárnap hirdették ki az esküvőjük napját. Kis hintót béreltek, házról házra járva hívogatták a vendégeket a lakodalomba. Az esküvő előtt a rokonok elkezdték a “sengolást”, lisztet, tojást, zsírt, olajat, baromfit gyűjtöttek. A szakácsnő irányításával a sütést is elkezdték.

Az esküvő napján a vőlegény kikérte a lányt a szülői háztól, majd elindult az esküvői menet a templomba. A sort a gyermekek és a hajadon lányok vezették fiúpárral majd a menyasszony a vőféllyel, a vőlegény az első koszorúslánnyal, az örömszülők, a rokonok, legvégül a zenészek. Minden férfi kabátjára rozmaringot[6] tűztek.

A templomból hazafelé a menyasszony Veti és a vőlegény Kóvi már együtt mentek. A zenészek kísérték a menetet.

(A menyasszony ruhája: mirtuszkoszorú, fekete blúz, mellkoszorú, jegykendő, fekete szoknya és kötény. Balján a vőlegény fekete felső ruhájára rozmaring tűzve, fekete nadrág és csizma)

A lakodalmas házhoz érve az utcán három tánc következett. Először a menyasszony és a vőlegény, utána a vőfély az első koszorúslánnyal, végül a harmadik táncnál már bárki táncolhatott az utcán a nézelődők gyűrűjében.[7]

Ezt követte az ebéd majd a vacsora. Az asztalokat gazdagon terítették, volt húsleves, paradicsomszósz, sült hús, rántott csirke, sült kacsa, lila káposzta, rizses máj, este töltött káposzta, hajnalban peisli[8]. A mulatozó násznépet kíváncsiskodók lesték az ablakban. Nekik süteménnyel kedveskedtek.

Az este végén, éjféltájt elcsendesült a mulatozás. A menyasszony fejéről a keresztanyja levette a mirtuszkoszorút közben unokatestvére, Száli egy verset mondott arról, hogy kell jó feleségnek lenni. A menyasszonyból menyecske lett ifjú férje oldalán.

Hajnalban a zenészek eljátszották az Ausmarsot, a Radetzky indulót annak, aki kérte. A vendégek a kapuig táncolva haladtak. A rokonság, a családok kaptak egy süteményekkel teli csomagot “pengalé”-t[9]. Volt benne preckedli[10], dióscsiga, nusszpega[11], madlpénga[12].

Vetinek és Kóvinak két gyermeke született, egy lány, aki anyukájára, egy fiú, aki apukájára hasonlított. Nusika[13] és Morcl[14] gyakran játszottak az árokparton, szüleik boldogan nézték őket, közben saját gyermekkorukra emlékeztek.

[1] Veti, magyarul Borika

[2] Kovi, magyarul Jakab

[3] Stube – bál, magyarul szobabál.

[4] Száli, magyarul Rozália, Rozi

[5] Hanzi, magyarul János

[6] rozmaring: a hűség, tisztaság szimbóluma

[7] hangszerek: dob, cintányér, harmonika

[8] peisli, magyarul szalontüdő

[9] pengalé, magyarul csomagocska

[10] preckedli linzer alapú sütemény

[11] nusspega: cukrozott dióhab, ostyára sütve

[12] madlpénga: fánkhoz hasonló sütemény

[13] Nusika, magyarul Anna

[14] Morcl, magyarul Mihály